 Afrika területének legnagyobb része a trópusi övezetben van. Ebből következik, hogy a legforróbb kontinens. Az Egyenlítő mentén egész évben nagy a felmelegedés. Ennek hatására a légtömegek felemelkednek, ezért alacsony légnyomású öv jön létre. A felmelegedő és észak-déli irányban szétáramló légtömegek a 30. szélességi kör mentén leszállnak. Itt magas a légnyomás. A két öv között, az eltérő légnyomás hatására a földszín közeli levegőrétegekben állandó légáramlás jön létre. A trópusi övezet jellemző szélrendszere a passzát. A passzátszél állandó szél, amely az Egyenlítőnél felemelkedő meleg levegő helyébe áramlik a térítők felől. A Föld tengely körüli forgása eredeti irányából kissé eltéríti, ezért az északi félgömb északkeleti, a déli félgömbön délkeleti passzátról beszélünk. A trópusi övezetben háromféle éghajlat alakult ki.
Az egyenlítői éghajlaton állandóan magas a levegő hőmérséklete és páratartalma, kicsi a napi és évi hőingás. Egész évben sok a csapadék. Területén nagyon sűrű esőerdő nő. Az esőerdők talaja a gyenge termőképességű, humuszban szegény laterittalaj. Egyenlítői éghajlatú tájak Afrikában a Kongó-medence és a Guineai-öböl partvidéke.
A térítők környékén az állandó leszálló légmozgás miatt trópusi sivatagi éghajlat alakult ki. Ezeken a tájakon is magas a hőmérséklet. A nagy nappali felmelegedést azonban éjszaka erős kisugárzás, lehűlés követi. Ezért nagy a napi hőingás. A napsütéses órák száma magas, a páratartalom alacsony. A csapadékszegény területen a félsivatagokban csak olyan növények élnek meg, amelyek alkalmazkodtak az erős fényhez, forrásághoz, jól tűrik a szelet, a csapadékhiányt.
Az egyenlítő környékén a Kongó-medence, valamint a Guineai-öböl partvidékén, illetve Madagaszkár keleti tengerpartján található trópusi esőerdő. A Kongó-medence Amazónia után a Föld második legnagyobb esőerdeje. A trópusi esőerdőt nagyon sűrű növényzet, szinte járhatatlan erdők, fokozatosan újuló levélzet és nagy fajgazdagság jellemzi.
(Forrás: wikipédia)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
