Szűkebb értelemben fás, csavarodó szárú, idegen tárgyakra (pl. fák, sziklák, falak) felfutó növények. Tágabb értelemben nemcsak fásszárú, hanem lágyszárú - ilyen pl. a ragadós galaj, a borsó és a tök - liánokat is megkülönböztetünk, jelen fejezetben azonban csak a fásszárú liánokkal foglalkozunk.

A liánok a talajban gyökereznek és kapaszkodásukat különböző módon (csavarodó szárral, kacsokkal, lefelé meredő oldalágakkal, levélnyelekkel és tövisekkel vagy kapaszkodó léggyökerekkel) biztosítják . Leginkább a trópusi esőerdőkben (fényigényük miatt mindenekelőtt az ember tevékenysége következtében létrejött másodlagos erdőkben, és nem az ember által érintetlen őserdőkben) terjedtek el, de néhány fajuk - pl. borostyán, erdei iszalag, vadszőlő - előfordul nálunk is. Egyes trópusi fajaik 100 m-nél is hosszabbra növő szárában 5-10 m-es hosszúságú és feltűnően nagy átmérőjű vízszállító csövek (trachea) is megjelenhetnek. Ezekre a vékony szár csúcsán lévő növekvő részek megfelelő vízellátása miatt van szükség. A liánok gyakran egyszerre több fán is megkapaszkodnak, és az eredeti támasztékul szolgáló fa pusztulása után törzsük kötélként lóg a levegőben. Ha megcsúsznak, alsó részük hurkok egész kötegeit alkothatja a földön, míg a hajtás csúcsa tovább növekszik.

A borostyán hajtáseredetű léggyökerekkel kapaszkodik fel a fákra. A gyökerükkel kapaszkodó liánok a fa apró repedéseit is kihasználják a megkapaszkodásra és gyakran körül is tekerednek a törzsön. A rotangpálma (amelynek törzshossza a 240 m-t is elérheti) a támasztékul szolgáló növény ágrendszerét elérve tövisekkel akadályozza meg a visszacsúszást. Sok lián erősen megnyúlt és csak gyengén fejlett leveleket viselő hajtáscsúcsával, míg mások leveleikkel vagy oldalelágazásaikkal a támasztónövény érintésére különleges, kapaszkodást elősegítő mozgással reagálnak. A liánok fényigényesek, ezért mindenekelőtt az erdő kiritkult foltjaiban jelennek meg. Gyors növekedésükkel hamar elérik a lombkoronaszintet. Mivel támasztékuk mozgását követniük kell, másodlagos vastagodásra képes száruk hajlékonyságát úgy őrzik meg, hogy edénynyalábjaik nem hoznak létre összefüggő fatestet /farkasalma vagy lián típusú szárvastagodás/.

Forrás: tankonyvtar.hu