 A kókuszpálma (Cocos nucifera) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába, a pálmavirágúak (Arecales) rendjébe és a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó faj.
Valószínűleg az Indiai-óceán szigeteiről vagy az Ázsia és Ausztrália közt elterülő szigetcsoportról terjedhetett el. Sok helyütt előfordul, mivel a lehullott magok hosszú hónapokig megőrizhetik csírázóképességüket és a tengeren úszva az anyanövénytől akár 4000 kilométerre is kezdhetik a csírázásukat.
A gyakran 25-30 méter magasságot elérő törzse egyenes, vagy ívesen meghajló, alapjánál megvastagodó. Jellemzően világosszürke színű. Gyökérzete nem hatol mélyre, de a földfelszín feletti járulékos gyökerei kitámasztják a törzset, így jól ellen tud állni az erős viharoknak is. A hatalmas, 3-6 méter hosszú szárnyalt levelekből álló üstökös levélkorona legtöbbször 25-35 levélből áll. Egylaki, virágai sárgák.
Termése, a kókuszdió, lecsüngő és tojás alakú, színe a zöldesszürkétől a narancssárgáig terjedhet. Mérete 30 centiméter hosszú, 18 centiméter átmérőjű, 1-2 kilogramm tömegű.
A kókuszdiót borító durva rostszálakat kefesörték, tömítőanyagok, valamint – textilipari eljárásokkal – szőnyegek, lábtörlők, zsinórok készítésére lehet felhasználni. Ehhez az éretlen kókuszdiókat 3 napig vízben áztatják, így a rostok leválaszthatók a kemény héjról.[1] Ezután a rostokat megszárítják, gerebenezik. Textilipari feldolgozáshoz fonalat készítenek belőlük. A kókuszszőnyegek rendkívül rugalmasak, korábban így készültek a tornatermi szőnyegek. 1000 kg kókuszdióból kb. 35 kg keferostot és 150 kg fonásra alkalmas rostot lehet előállítani. Szintén a terméséből nyerik ki a koprát.
Forrás: wikipédia
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
