A banán (Musa x paradisiaca) a trópusokon elterjedt és termesztett egyszikű, lágy szárú, bár gyakran fatermetű növény. Levelei egymásra borulva 3–5 méter magas áltörzset alakítanak ki. Lecsüngő, összetett fürtvirágzata van. Évente 50–70 kg keményítőben gazdag, utóérő gyümölcsöt hoz (tulajdonképpen áltermés). Termése bogyótermés. Az átlagosan 10–15 cm hosszú, hajlott, sokszögletes, lekerekített, zöldessárga gyümölcsök közös száron helyezkednek el. A világ legnagyobb banánexportőre ma Ecuador.
A vad banán a mai termesztett banánfajok őse, őshazája Délkelet-Ázsia, de a görögök i. e. 333-ban már ismerték. Plinius elbeszélése szerint Nagy Sándor katonái is megkóstolták indiai hadjáratukon. Észak-Egyiptomba és a Közel-Keletre először arab kereskedők vitték a 7. században.
A portugálok a 15. század elején banánsarjakat telepítettek Nyugat-Afrikából a Kanári-szigetekre. Egy spanyol dominikánus szerzetes, Thomas de Berlengas, Panama későbbi püspöke vitte magával a banánt 1516-ban Santo Domingóba; innen terjedt el az amerikai kontinensen, mint az Amerikába hurcolt rabszolgák egyik fő tápláléka.
Jellegzetes zamatú húsát vagy frissen fogyasztják, vagy szárítva (liszt, pehely) kerül forgalomba.
Az éretlen, zölden szedett gyümölcsöt az értékesítés helyén utóérlelik.
A zöld banán hűtőtárolása 90-95% relatív páratartalmú térben 14-15 °C hőmérsékleten 10-20 napig lehetséges. Érett állapotban 13-16 °C-on tanácsos tartani, 13 °C alatt szürkül. 5–10 napig tartható el.
Mivel a gyümölcs (valójában lágy szárú növény) könnyen emészthető, ezért kisbabáknak is adható, a gyomorból 110 perc alatt kiürül. Ajánlható gyomorfekélyben szenvedőknek, ugyanis az orvostudomány gyógyhatásúnak tartja. A-, U-, E-vitamint, vasat, rezet, jódot, mangánt és foszfort tartalmaz. Jelentős szénhidrát tartalma miatt fogyókúrázóknak nem ajánlott.
Forrás: wikipédia
|