Az esőerdők több fajnak vagy populációnak adnak otthont, mint az összes többi biom együttvéve. A világ biodiverzitásának 80%-a a trópusi esőerdőkben található. Az 50-85 méter magasra megnövő fák összeérő lombkoronája egy „gyepszintet” alkot. A szerves anyag, mely az erdőtalajra hullik, gyorsan dekomposztálódik és a tápanyag újrahasznosul. Az esőerdőket nagy csapadékmennyiség jellemzi, mely eredménye a gyenge talaj köszönhetően a tápanyagok kimosásának. A ferrit talajokat, melyek sok szezonálisan elárasztott erdő talajai, a folyók évenként feltöltik tápanyagban gazdag iszappal. A trópusi esőerdőket a XX. századtól kezdődően súlyos fakitermelés és mezőgazdasági erdőirtás sújtja, melynek következtében az esőerdővel borított területek rohamosan zsugorodnak. Az esőerdőket gyakran a "Föld tüdejének" is nevezik, bár nincsen tudományos alapja ennek az állításnak, ugyanis az esőerdők alapvetően oxigénsemlegesek, nettó oxigénprodukciójuk nagyon kevés vagy egyáltalán nincs. A magas, lombos, örökzöld fák az uralkodó növények, melyek lombsátort alkotnak az avar felett. A lombsátor fölé néhol magasabb fák emelkednek, ezeket „kiállóknak” hívjuk. A lomkorona felső része gyakran nyújt otthont a fákkal összeköttetésben élő epifiton növényeknek, mint az orchideáknak, a broméliáknak, moháknak vagy liánoknak. Az avar és az aljnövényzet rendszerint korlátozott mennyiségű napfényhez jut, az itt élő árnyéktűrő cserjék, füvek, páfrányok, kicsi fák és nagy fásszárú kúszónövények a fákra kapaszkodnak fel, hogy napfényhez jussanak. A viszonylag gyér aljnövényzet lehetővé teszi az embereknek és az állatoknak, hogy végigmenjenek az erdőn. A lomhullató és félig lombhullató erdőkben, vagy az olyan erdőkben, ahol a lombozat valamilyen okból zavaró hatás alatt áll, az avar máris benépesül sűrű kusza kúszónövényekkel, bokrokkal és kicsi fákkal, melyet dzsungelnek nevezünk. A hőmérséklet 15 és 50 °C az évi csapadékmennyiség pedig 1250 és 6600 mm között mozog.

Amazonas esőerdő Peruban, jól kivehető az erdő sárgás vöröses ferrit talaja

Az éghajlati viszonyokra jellemző az állandóan magas hőmérséklet (évi középértéke 25-29 °C közötti, az éves hőingás mindössze 1 °C körüli). Az erős napsugárzás következtében állandó a felszálló légáramlás, és a felmelegedett felszálló levegő lehűlésekor a pára naponta eső formájában hull vissza. Az éves csapadékmennyiség mindenütt 1500 mm feletti, de helyenként az 5000 mm-t is elérheti.
Trópusi esőerdő klímazóna, 1-2 száraz hónap;
Nedves szavanna klímazóna, 3-5 hónap, mindig zöld galériaerdők, nedves szavanna növényzet, Campo-Cerrado növényzet, monszunerdők;
Száraz szavanna klímazóna, 6-7 száraz hónap, száraz szavanna növényzet, szukkulens erdők;
Tövises szavanna klímazóna, 8-10 száraz hónap, tövises szavanna növényzet;
Félsivatagi és sivatagi klíma, ahol a 10 hónapot meghaladja a száraz hónapok száma, s félsivatagi és sivatagi növényzet váltja fel a trópusi szavannaterületek növényzetét; Amerikában Cecropia fajok, Afrikában mimózafélék, Ausztráliában az Eucalyptusok jellemzők.

Forrás: wikipédia, sze.hu