A ma ismert trópusi esőerdők több mint 60 millió éve léteznek bolygónkon. Kialakulásukhoz szükséges éghajlati tényező körülmények a Földön csak a térítők közötti területen fordulnak elő. A trópusokat a napsugarak évi két alkalommal merőleges szögben érik el, és az év többi részében is meglehetősen erős napsugárzás jellemzi ezt a területet. A levegő ennek az energiának a hatására igen erőteljesen felmelegszik, a meleg légtömegek pedig felfelé áramlanak. Ebből következik, hogy az Egyenlítő mellett alacsony légnyomású övezet alakul ki. A felszálló meleg levegő helyébe benyomulnak az ún. passzátszelek, amelyek mivel a tenger felől fújnak, sok csapadékot hoznak magukkal. A felszálló meleg levegő a magasban egyre jobban lehűl, és így felhők képződnek, amelyek zöme az esőerdő felett szabadul meg terhétől: déltájban általában hatalmas felhőszakadás zúdul az erdőkre. Így alakult ki az Egyenlítő körül az a nedves és meleg éghajlati övezet, ami nélkülözhetetlen a trópusi erdők fennmaradásához.
Ott alakulhat ki esőerdő, ahol az egyenletes 20-28 Celsius fokos hőmérséklet mellett bő csapadék hullik, amely gyakran eléri az évi 2-4 métert, sőt egyes vidékeken még a 10 métert is. Az is fontos azonban, hogy a csapadék eloszlása az egész év során egyenleges legyen, havonta legalább 10 cm, mert így alakul ki az esőerdőkben egyenletes középhőmérséklet és magas páratartalom. Az erdők kiterjedése az idők során nem mindig volt azonos, például a jégkorszak kedvezőtlen körülményei miatt az esőerdők területe lényegesen összehúzódott és helyüket füves síkságok vették át. A jégkorszak elmúltával, azaz 10- 12 ezer évvel ezelőtt az esőerdők újra terjeszkedni kezdtek, és a növekedési korszak végén a Földet kb. 1000 km széles, zöld gyűrűként övezte a trópusi őserdő, csak a tengerek szakították meg az erdők sávját. Néhány száz év óta azonban az erdőterület ismét csökkenésnek indult, ám ez az összehúzódás nem éghajlati változásoknak, hanem az ember pusztító munkájának tulajdonítható.
Forrás: sze.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
